Egy történet, egy tanulság
2013.01.08 13:49
Általános iskolából kilépve remegő térdekkel átlépte a középiskola küszöbét. Azt gondolta, hogy mindenki utálja, mindenki megveti, és hogy lenézik külseje miatt. Hamar megbizonyosodott róla, hogy mégse mindenki, ugyanis akadt 3 lány, akik beszélgetni kezdtek vele, és a végén remek barátokká váltak, mind a mai napig. A gimis évek nagyon jól teltek, egyre több barátai lettek a lánynak, akikkel szívesen járt bulizni is. Nem maradtak ki életéből a jó dolgok, kapott ugyan csalódásokat is, de akkoriban azok inkább voltak diákszerelemből adódó csalódások, mintsem komolynak mondhatók.
Aztán elérkezett a gimis korszak vége, búcsúzni kellett, és más irányt venni. A három lány (mert időközben 3an maradtak) háromfelé ment. Találkozni ugyan szoktak, de az már nem ugyanaz, mint amikor mindennap együtt voltak. A lánynak új korszak köszöntött az életébe. Jöttek a fősulis évek, ami szintén nehezen indult be, nem is igazán szerette, de aztán egy év elteltével már minden jó volt. A baráti köre kibővült újakkal, akikkel nagyon jó élményeket élt át. Rengeteg bulit, beszélgetéseket, hülyéskedéseket megélt az új barátaival akiket már felnőttként szerzett, de a szerelem csak nem akart jönni. Akkor hatalmas elhatározás vett rajta erőt, és eltökélte, hogy lefogy, és csinos lesz, és mindenkinek megmutatja, hogy mindez sikerülhet. Egy év alatt sikerült is kb. 26 kg-tól megszabadulnia, ami nagy dolog. Teljes ruhatár csere. Mindez persze szintetikus bogyók és update 1-es kaják nélkül.
A múlt év tavaszán megismerkedett a buliban egy fiúval. Véletlen találkozás volt. Táncoltak, beszélgettek, és telefonszám csere is történt. Bizonyos közösségi oldalon is ismerősök lettek, sokat beszélgettek, míg aztán találkoztak személyesen is. Akkor megbeszélték, hogy meg kéne próbálni megismerkedni jobban, és párként együtt lenni. A lány boldog volt. Szinte madarat lehetett volna fogatni vele, azt hitte, hogy megtalálta az igazit. Minden jól alakult. Azt hitte, hogy a fiú is szereti őt. A legnagyobb bizalommal adta át magát neki. Nagyon szerelmes volt. Nem látott a rózsaszín ködtől. Naiv volt. Aztán jött a szörnyű időszak, egyre ritkábban látták egymást a sráccal, aki később kiderült hazudott neki hollétéről. Míg aztán szakítottak. Sokáig ki volt borulva. Kereste az illatát, kereste az emlékeket a fejében, mindent ami ő hozzá kötötte. Rengeteget sírt nappalokon-éjszakákon át. Barátai szerencsére mellette voltak. Kimozdították a nyomorából, és így tovább tudott lépni. Ezután bulis, lázadó korszak következett, amikor is már nem dőlt be senkinek, csak élvezte az életet. Hálát adot a sorsnak, hogy vége lett azzal a fiúval, mert akkor csak szenvedés lett volna tovább az élete, így pedig élvezte a nyár minden percét. Tombolt, ha azt akart, bulizott. Azt csinált amit akart, amihez kedve volt. A lényeg csak az volt, hogy mindezt a barátaival, akik soha nem hagyták el. Akik mindig mellette álltak. Vele örültek, vele szomorkodtak. Most is valahol éli az életét boldogan, mindene meg van, ami számára fontos! Család és a barátok legfőképpen!
Tanulság: Soha ne feledjük barátainkat! NE mellőzzük őket! Ők örökre mellettünk lehetnek, míg a szerelem az elmúlik!