........ félek..... félek kimutatni az érzéseimet....
... volt egy nagy bukásom... egy rossz döntés, minek hatására elvesztettem valakit, és azt hittem vele jobb lesz... de átvágott...
köben egy akkor még nagyon jó barátom mellettem állt... vigaszt nyújtott... mindig jobb kedvre derített.... aztán kezdett a gondolataimba férkőzni, hogy mi lenne ha megpróbálnánk... közben visszajött kicsit a képbe a régebben elvesztett is, de mikor el kezdtem rajta gondolkozni, hogy akkor nem nagyon beszélhetek a "baráttal" ... valami szorongatta a szívem....
Egy februári napon összejöttünk... én azután kinyilatkoztam, hogy még nem érzek semmit... nem vagyok szerelmes... de ez az érzés megjöhet, és ezt éreztem... tudalatt már éreztem is... de.... nem merem kimondani... félek... nagyon félek... amiután kinyitom a szívem, azután mindig egyedül maradok... félek érezni... félek tőle, hogy megnyíljak... mikor megnyilok, azután mindig eltipornak.... és azt az érzést soha többé nem akarom átélni...