Párválasztásról....
Korábbi cikkben írtam a párválasztásról. Hogy a 20on éves lányok idősebb férfiakat keresnek, mert ők érettebbek, komolyabbak. Nos ez némileg igaz is... de azóta rá kellett jönnöm, hogy semmivel nem különbek a fialatabb korosztálynál.
Adott egy harmincon túli férfi, ha régen volt párkapcsolatban és még egyedül is él, akkor nagyon hozzászokott az egyedülléthet, és nehéz beférkőzni a mindennapjaiba. Már-már felvette az agglegény-szindrómát.
Van a következő kategória... 30on túli, elvált, és még gyereke is van... ez egy külön kategória. Azt gondolná a naiv lányka, hogy ez egy érett, felelősségteljes kategória... ez inkább a neki mindegy kategória. A gyereknél nyilván több nem lehetsz. Ez a kategória nagyon tudja hogyan kell a nőkkel bánni, hogyan kell beígérni nekik mindent, hogy még a működő kapcsolatotukat is felrúgják miatta. Aztán mikor megtörtént a beetetés, és lány odaadó lesz, akkor lapát. Mehet a fenébe. Szóval ezekkel nagyon kell vigyázni. Sunyi, ravasz emberek. Ha esetleg lehetőség van, akkor azt is ki lehet puhatolózni, hogy miért vált el, mielőtt belekezd az ember lánya velük valami komolyabba.
Az a baj, hogy manapság sok a 30on túli, és elvált figura. Fiatalon beleugrottak egy házasságba, hirtelen jött szerelemből, vagy hirtelen jött gyerekáldásból. És később pedig kiderül, hogy mégse úgy klappol minden. Válás után megpróbálnának kicsit élni, és van olyan hogy egy naiv kislány akad a hálójukba, akit ki tudnak használni. A lány azt hiszi, hogy érett férfival van dolga. És kiderül, hogy csak olyannal, aki mielőtt megérett volna, megházasodott. Így az a bizonyos érési folyamat elmaradt.
Az ember azt gondolná, hogy a saját korosztályában nehezen talál. Többnyire ez így is van. 25 éves leszek, és a hasonlókorú fiúk még élni, bulizni akarnak. Szívesen járok én is szórakozni, de jól esik már az a bizonyos összebújós hétvége is.