....ma megint jártam ott, ahol egykoron annyira szerettem... ahol minden percet élveztem, és mai napig kedves nekem... és láttam is Őt... a kísértésem... az a szempár... az a kék szempár... vággyal teli szempár... futó találkozás volt, de benne volt minden ami összeköt minket... ki tudja miért? mert ennek jövője nincs, és szerelmi háttere sem... csak a vágy... csak a feszülő, kioltathatlan vágy.... véget kell ennek vetnie... nem szabad a közelében lenni... pedig az a baj, hogy sok minden köt oda, amiről nem tudok lemondani, és a jövőm is lehet, hogy folytatódik tovább... de akkor ellent bírok majd állni neki? nem tudom... én mindenképp megpróbálom... és ő vajon pedig bír távol maradni tőlem? ... ostromolni fog? ... keresni fog? .... valószínüleg igen... de muszáj ellent mondanom....muszáj ellenállnom...... valami engem is odahajt... valami zsinór odahúz, ahol éppen van... pont amikor ott van... utálom ezt az érzést...de ugyanakkor mégis felemel...
