Azon gondolkodtam -már sokszor- hogy hogyan van annyi ereje a szívnek? Hogyan lehet, az, hogy remél, remél és remél, aztán egyszercsak meghasad, de mégis újra remél. Azt hiszem e szervünk a legerősebb. Annyi mindent kibír. De ez a jó, ugyanis optimistának kell lenni. Nem szabad magunkat lebecsülni, hogy valahol visszautasítást kaptunk, akkor mindenhol azt kapunk. Az emberek hajlamosak egy-egy csalódás után magukba fordulni, hogy hol van bennük a hiba. Ezt le kell győzni. NEM! Nem benned van a hiba, ha valahol "zárt ajtóra" bukkantál. Valószínűleg a sors nem neked rendelte, és tovább kell keresgélned. Kérdezhetnéd joggal, hogy akkor miért sodorta az utadba, ha nincs rendeltetése? Azért, hogy okulj belőle, fejlődj, erősebb legyen a jellemed, és mindenekelőtt ne légy naiv. Soha nem szabad feladni, SOHA! Ez a lényege az egésznek, hogy visszautasítás után ne zárkózz be, mert akkor lehet, hogy elszalasztod életed legnagyobb lehetőségét. Lépj tovább! Persze, rossz amikor az embernek nemet mondanak, és ilyenkor hajlamosak vagyunk a legnagyobb hülyeségeket elkövetni, amelyeket esetleg később megbánunk. (a jobbik eset, ha nem) Ilyenkor azt érezzük, hogy ki kell tombolnunk magunkat. Egy-két buli erejéig azt mondom, hogy ennek így kell lennie, míg a szív regenerálódik, és utána újra derüssé válik, pozitivvá, és nem ugrassz bele baromságokba, amik miatt életed gyökeresen megváltozhat negativ irányba. Az is fontos, hogy ne gondolkozz sokat a jövőn, élj a mának, és a múltat pedig felejtsd el!
