Amikor érzelmi viharok elülnek, és minden jól alakul, akkor történnek az élet más terén is jó dolgok velünk. A sok munkahelyváltás után végre révbe értem, és megtaláltam a helyem. Egy álmom vált valóra. Odakerültem dolgozni, ahol gyakorlaton voltam. mindig is szerettem volna, hiszen többször visszalátogattam, és egyszer már dolgoztam is ott. Február elsejétől viszont már vezetőként is. Nagyon jól alakul, és szeretem is végre. A főnököm is nagyon jó fej, ha valamit nem csináltam jól, akkoris megmondja, és le is tud szidni miatta, de ugyanakkor tanít is. 

"Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,

Megtart,mint egy háló,ringat,hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz.

Egy új kanyar,esélyt takar.

Menj,küzdj az álmodért,
Minden vágyadért,mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd,miért szívből küzdenél.

Voltál fenn is párszor,kaptál glóriát,
Mégis sokszor érzed,a bánat jó barát.
Sürget benn egy érzés,újra fentre vágysz,
De mit tennél meg érte,hogy ne kössön le lánc?

Volt száz vihar,elült hamar.

Menj,küzdj az álmodért,
Minden vágyadért,mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd,miért szívből küzdenél.

Bár jönnek még csaták,mégis menj tovább,és álmodj még!

Úgy,mint én,küzdj az álmodért,
Minden vágyadért,mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
S végül majd tiéd,miért szívből küzdenél."

Engem ez a zeneszám motivál mindig, ha valamiért küzdök. :) 

Amikor nincs senkim, akkor megnyugvást sokszor idegen emberrel folytatott beszélgetés során lelek. Ezért is szoktam olyankor valamelyik társkereső oldalon keresni valakit ,akivel beszélgethetek. 2014-ben kezdem el beszélgetni egy sráccal, és aztán jött az a bizonyos közösségi oldalon való bejelölés is, és ott is beszélgetünk tovább, mint haverok. Ugyanis akkoriban megismertem az akkori munkahelyemen egy fiút, akivel találkozgatás után, összejöttünk. Sajnos elég messze lakott, és így távkapcsolatban éltünk. Azt hittem működni fog, illetve egy jó ideig működött is. Talán addig amíg az a bizonyos rózsaszín köd tartott. Sokszor futottam utána, amikor a közelben dolgoztak mentem utána, és ő csak ígérgetett, hogy bizonyos idő múlva közelebb költözik, és itt lesze végre velem, amikor is volt egy nagy horderejű balhéja ittasan, ami után kezdtem kicsit kiábrándulni belőle, és sokkal feszültebb is voltam attól, ha valamiért nem értem el telefonon. Ugyanígy volt , akkoris amikor céges bulink volt. Megbeszéltük, hogy este még beszélünk, és akkor utána mindketten bulizunk egy jót. Persze ő ezt elfelejtette, és nem értem el. Síkideg voltam. Amikor elértem már teljesen, totálisan részeg volt. Nem kell mondani, nagyon mérges lettem, és mondtam, hogy holnap beszélünk. Ekkor eltökéltem, hogy most én is jól érzem magam, csak azért is. No nem arra gondoltam, hogy félre lépek, csak kicsit kiengedem a gőzt. Hozzáteszem, hogy nem is léptem félre. Az egy mellékes dolog, hogy táncoltam akkor egy sráccal, aki nem messze lakott akkor se tőle, és most sem, és ráadásul az is kiderült, hogy eléggé egy húron pendülünk munkánk terén. Ezután sokat beszélgettünk, de mint mondom nem csaltam meg az akkori párom. Azt azért nem tudtam volna megtenni. Annyira vagyok korrekt. 

Természetesen a másik fiú folyamatosan mondta, hogy vele sokkal jobb lesz, meg minden. És hogy az nem távkapcsolat, és hogy ő korrektabb ember. 

Szilveszterezni hozzájuk készültünk, messzi a megyémtől... a másik srác mondott mindent, hogy ne menjek el...  és akkor meginogtam.... és nem mentem el szilveszterezni, ugyanis bedőltem a másiknak és szakítottam az akkori párommal....

Úgy nézettki, hogy az új srác nagyon örül neki, hogy a barátnőjének tudhat, és minden happy-nek indult. Szilvesztert együtt töltöttük. Aztán egy hónap múlva kb azt mondta, hogy ez neki nem megy, és hogy nincs meg a "tűz és a szenvedély". Mondanom sem kell, kibuktam. 

De most így távlatból azt mondom, hogy mégiscsak jót tett velem, hogy miatta szakítottam az előző párommal, mert így észrevettem a hozzám közel álló embereket is. Megláttam a fától az erdőt, és észhez tértem végre. Észrevettem, egy olyan régi ismerőst, aki mindig is ott volt, ha szükség volt rá. Ha bulizni akartam pl akkoris ott volt. Ha beszélgetni akartam, akkor meghallgatott, akár órákon keresztül is. Egyik alkalommal, amikor beszélgettünk azt mondta, hogy döntsem el mit szeretnék, mert ő már nem bírja tovább. És akkor megijedtem, hogy elveszíthetem, és döntöttem. Persze, hogy mellette döntöttem, ezelőtt 13 hónapja. Szeretem őt, és érzem azt is, hogy ő is szeret. Boldoggá tesz engem. :)

... volt egy nagy bukásom... egy rossz döntés, minek hatására elvesztettem valakit, és azt hittem vele jobb lesz... de átvágott... 

köben egy akkor még nagyon jó barátom mellettem állt... vigaszt nyújtott... mindig jobb kedvre derített.... aztán kezdett a gondolataimba férkőzni, hogy mi lenne ha megpróbálnánk... közben visszajött kicsit a képbe a régebben elvesztett is, de mikor el kezdtem rajta gondolkozni, hogy akkor nem nagyon beszélhetek a "baráttal" ... valami szorongatta a szívem.... 

Egy februári napon összejöttünk... én azután kinyilatkoztam, hogy még nem érzek semmit... nem vagyok szerelmes... de ez az érzés megjöhet, és ezt éreztem... tudalatt már éreztem is... de.... nem merem kimondani... félek... nagyon félek... amiután kinyitom a szívem, azután mindig egyedül maradok... félek érezni... félek tőle, hogy megnyíljak... mikor megnyilok, azután mindig eltipornak.... és azt az érzést soha többé nem akarom átélni... 

Korábbi cikkben írtam a párválasztásról. Hogy a 20on éves lányok idősebb férfiakat keresnek, mert ők érettebbek, komolyabbak. Nos ez némileg igaz is... de azóta rá kellett jönnöm, hogy semmivel nem különbek a fialatabb korosztálynál. 

Adott egy harmincon túli férfi, ha régen volt párkapcsolatban és még egyedül is él, akkor nagyon hozzászokott az egyedülléthet, és nehéz beférkőzni a mindennapjaiba. Már-már felvette az agglegény-szindrómát. 

Van a következő kategória... 30on túli, elvált, és még gyereke is van... ez egy külön kategória. Azt gondolná a naiv lányka, hogy ez egy érett, felelősségteljes kategória... ez inkább a neki mindegy kategória. A gyereknél nyilván több nem lehetsz. Ez a kategória nagyon tudja hogyan kell a nőkkel bánni, hogyan kell beígérni nekik mindent, hogy még a működő kapcsolatotukat is felrúgják miatta. Aztán mikor megtörtént a beetetés, és lány odaadó lesz, akkor lapát. Mehet a fenébe. Szóval ezekkel nagyon kell vigyázni. Sunyi, ravasz emberek. Ha esetleg lehetőség van, akkor azt is ki lehet puhatolózni, hogy miért vált el, mielőtt belekezd az ember lánya velük valami komolyabba. 

Az a baj, hogy manapság sok a 30on túli, és elvált figura. Fiatalon beleugrottak egy házasságba, hirtelen jött szerelemből, vagy hirtelen jött gyerekáldásból. És később pedig kiderül, hogy mégse úgy klappol minden. Válás után megpróbálnának kicsit élni, és van olyan hogy egy naiv kislány akad a hálójukba, akit ki tudnak használni. A lány azt hiszi, hogy érett férfival van dolga. És kiderül, hogy csak olyannal, aki mielőtt megérett volna, megházasodott. Így az a bizonyos érési folyamat elmaradt. 

Az ember azt gondolná, hogy a saját korosztályában nehezen talál. Többnyire ez így is van. 25 éves leszek, és a hasonlókorú fiúk még élni, bulizni akarnak. Szívesen járok én is szórakozni, de jól esik már az a bizonyos összebújós hétvége is. 

Vannak az életben olyan döntések miket meg kell hoznunk... lehet, hogy kegyetlen nehéz döntések, de mégis csak ki kellett mondani. Lehet-e megfelelő időpont egy döntéshez? Egy döntés hirtelen, határozott pillanat, amikor a fejben minden eldől. Döntéseink súlyát magunknak kell viselnünk. 

A férfiak nagyon tudják, hogyan kell a nőket behálózni. Ők tudják azt, hogy hogyan kell beígérni a csillagokat is, miközben ők semmit sem éreznek csak egy jót akarnak dugni, az adott, és kipecázott nővel. El tudják érni, hogy hirtelen megbízzunk bennük, hogy velük jobb lesz, hogy nem bánunk meg semmit, ha mindent eldobunk értük, ami valaha jó volt. És mikor mindent megkaptak, akkor puff... mehet a nő a fenébe. És akkor ezek után mi nők legyünk jók? Bízzunk meg mindenkiben? Ne bulizzuk szét az agyunkat? És ne próbáljunk meg férfi-módra élni? Csak mert az kurvás... De hát ha a férfinak az kell... hogy rosszak legyünk...kurvásak... 

Hallottam már számtalan panaszáradatot férfi szájából, hogy nincs értelmes nő, aki komoly lenne. Kicsit el kéne gondolkodni rajta, hogy miért nincs. Lehet nem mi tehetünk róla, hogy ilyenek lettünk? oh...dehogynem, mint mindenről úgy is a nő tehet... elegem van már, hogy kedves legyek, hogy odaadó legyek... és önzetlen, és törődő... mi a fenének? Nem éri meg... 

...az az én problémám, hogy túlságosan kishitű vagyok magammal kapcsolatban... és nem az a bajom, hogy másban nem bízom, hanem saját magamban. Ezt kell mindenképpen valahogy leküzdenem, mert csak így juthatok előre... bármitéren.... pl egy új munkahelyen is, ha látják rajtam, hogy magabiztos vagyok, és rátermett, akkor biztosabb a sikerem. 

Sokszor ezért is van az, hogy nem tudom elhinni, hogy kellek valakinek, vagy hogy elég szép vagyok-e.... 

...ebben van szerepe a kísértésemnek is, hiszen, ha vigaszra vágyom, illetve az önbizalmam vigaszra vágyik, ...és ha vele vagyok... nos hát akkor úgy érzem ...hmm...igen, talán mégis csak jó vagyok.... de ő tőle feltétlen el kell szakadnom... nem futhatok mindig hozzá, ha épp rossz passzban vagyok... nem ... nem lehet... de olyankor mintha mágnes lenne, úgy vonz... de muszáj távol tartanom magam tőle... muszáj... 

máshogy kell megtalálnom önmagam... 

....ma megint jártam ott, ahol egykoron annyira szerettem... ahol minden percet élveztem, és mai napig kedves nekem... és láttam is Őt... a kísértésem... az a szempár... az a kék szempár... vággyal teli szempár... futó találkozás volt, de benne volt minden ami összeköt minket... ki tudja miért? mert ennek jövője nincs, és szerelmi háttere sem... csak a vágy... csak a feszülő, kioltathatlan vágy.... véget kell ennek vetnie... nem szabad a közelében lenni... pedig az a baj, hogy sok minden köt oda, amiről nem tudok lemondani, és a jövőm is lehet, hogy folytatódik tovább... de akkor ellent bírok majd állni neki? nem tudom... én mindenképp megpróbálom... és ő vajon pedig bír távol maradni tőlem? ... ostromolni fog? ... keresni fog? .... valószínüleg igen... de muszáj ellent mondanom....muszáj ellenállnom...... valami engem is odahajt... valami zsinór odahúz, ahol éppen van... pont amikor ott van... utálom ezt az érzést...de ugyanakkor mégis felemel... 

örökös vonzalom valaki iránt, aki iránt nem szabad...  kiolthatalan szenvedély érzet, ha ránézek.... ha szomorúság önt el, akkor hozzá menekülnék vigaszért... tudom, hogy csak testemet vigasztalja, de az is elég, hiszen szomorúság alatt az önbizalmam is minuszban, és olyankor újra éledek... újra önmagam vagyok... nevetek... vágyammal küzdök... engedek is, nem is... rájövök, hogy NEM szabad... visszavonulok, de újra keresem.... teljesen nem bírok tőle szabadulni... örökre kísért engem... már lassan több mint két éve... bűnbe visz... vicces az egészbe az is, hogy ő is vonzódik... tudom, hogy valami húzza őt felém... valami kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan vágy.... abszolút nem lehet megérteni... csak érezni...

Néha NEM-et mond.... és visszavonulok.... majd újra ő keres.... olyan az egész mintha valami nem engedne elszakadni tőle... pedig a normális az lenne... egy normális élet reményében el kéne tudni szakítani a vágy és vonzalom kísérteties láncait... de hogyan? Nem tudom... még keresem a választ....

keresem a társaságát... holott tudom, hogy tilos lenne.... tilosban járok... de oly izgató... valamely módon keresem, ha én nem, akkor egyszercsak ő engem... de ez mégsem nevezhető szerelemnek, inkább kielégülés utáni vágynak... vágyunk egymás testére, de csak a gyönyör beteljesüléséig... utána a varázs megszakad... a gyönyör előtti robbani készülő feszültség... csak fokozza vágyainkat.... 

A férfiak roppant egyszerűek, de ugyanakkor nagyon önzők is. A megértés, vagy annak némi jele a nők iránt néha elfelejtetik. Ha ők náthásak, ilyen-olyan betegek, vagy éppen csak feszültek, akkor meg kell őket érteni, még sajnálni is kell őket. Ha esetleg megpróbálsz segíteni... ne tedd... rontassz a helyzeten. Te leszel a szar. Te leszel végül minden baj forrása. És Rád kenhetik feszültségüket. Te, aki mindig segítessz, ha kell. Támogatod Őt, ha kell... És ezt nem Magad miatt teszed nyilván, hanem miatta. De egyszer az életben éreznék azt a férfiak, amit a nők. Ha lehetne kérésem egy tündértől, akkor biztosan az lenne, hogy egyszer, de csak egyszer érezzék át amit mi érzünk. Nem kell többször, mert egyszerre is elég hatásos lenne. 

Az a gond, hogy így kell őket elfogadni. Önző és egyszerű teremtmények. Soha az életben nem fognak minket megérteni, mert mi túl bonyolultak vagyunk hozzájuk képest. A mi felfogásaink többnyire érzelmi szempontból jönnek. Több érzés lakozik bennünk. Egy férfinak a társa valamelyest is Anya-pótlék is kell legyen. Ápolja, gondozza, szeresse, értse.... Ez a mi sorsunk. 

Egyre többen, és többen kísérlik meg online megtalálni a párjukat. Manapság a bulikban ugyanis nem lehet ismerkedni, mert vagy túl fiatal, vagy teljesen részeg az illető.

Az internetes társkereséssel vigyázni is kell, mert rengeteg a csaló, aki hamis személyazonossággal kezd beszélgetni gyanútlan emberekkel. De az óvatosság nem ugyanaz azzal, hogy ne tegyük.

Elmesélek egy történetet. Egy lány gondolt egyet, és regisztrált egyik társkereső oldalon, nem számított sok jóra, csak kíváncsiság. Rengetegen írtak neki, voltak akik szexet akartak, voltak akik nem. Egy napon ráírt egy fiú, akit már akkor másnak érzett legbelül. A fiúval felvették a kapcsolatot a bizonyos közösségi oldalon is, és beszélgetni kezdtek, míg nem eljutottak az első randiig. Moziban voltak, nagyon jól érezték magukat. Már akkor úgy érezték. mintha régóta ismernék egymást. A fiú átölelte a lányt, és azt mondta: "Megtaláltalak". A legszebb szó volt, amit a lány hallott életében. Ezután egyre többször találkoztak. Kiderült, hogy személyiséggel nagyon hasonlóak. Bemutatták egymást a másik családjának, és nagyon szeretik egymást. Nagyon boldogok együtt, és ami a legfontosabb úgy érzik övék a világ. :)

Tanulság: Legyetek óvatosak, de ne féljetek az ismeretlentől! Aki mer, az nyer!