Töprengésem tárgya most a huszonéves lányok párválasztása. Ahogy körülnézek az ismerőseim körében, egyre inkább felfedezem, hogy a 20-on éves lányok az idősebb férfiak társaságát kereseik. Miért?  - Ez nagyon elgondolkodtató, de a válasz erre logikus. A lányok a saját korosztályukban egyre kevésbé bukkanak társra, hiszem ezek a fiúk még gyerekek, még élni akarnak, és általában 1-2 éjszakára hajlandók feláldozni a "szabadságukat". Az idősebb férfiakkal komolyabban lehet beszélgetni, van humoruk és nem a szex számukra a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy egy jó kapcsolathoz hozzátartozik a testiség is, de sokkal többről kell szólnia, mint a szex. Egy komoly kapcsolatban nem szexről beszélünk, hanem szeretkezésről. Hasonló a kettő, lényeges különbségekkel. Az idősebb korosztálynak van tapasztalata a nőkről, tudja, hogy nagyjából mi kell nekik. A fiatalabbak viszont épp most tapasztalnak. Most érnek.

Középiskolai tanárom mondta, a következő állítást: "Egy 17 éves lány, nem hasoníltható össze egy 17 éves fiúval!" Ez a mondat mindent elmond azt hiszem. Amikor a lányok már komolyabb dolgokon gondolkoznak, addig a fiúk agyában még a csak szex és a bulik járnak. Ezért van az, hogy 20-on évesen a 30-on túli férfiak társaságát keressük. Ők már túl vannak a "csakszex"-korszakon. Tapasztalatszerzés helyett már ők is inkább az állandó társra vágynak, az ölelésre, a meghitt összebújásra, az együtt ébredrésre, az esti beszélgetésekre, szerelmeskedésekre.

Általános iskolából kilépve remegő térdekkel átlépte a középiskola küszöbét. Azt gondolta, hogy mindenki utálja, mindenki megveti, és hogy lenézik külseje miatt. Hamar megbizonyosodott róla, hogy mégse mindenki, ugyanis akadt 3 lány, akik beszélgetni kezdtek vele, és a végén remek barátokká váltak, mind a mai napig. A gimis évek nagyon jól teltek, egyre több barátai lettek a lánynak, akikkel szívesen járt bulizni is. Nem maradtak ki életéből a jó dolgok, kapott ugyan csalódásokat is, de akkoriban azok inkább voltak diákszerelemből adódó csalódások, mintsem komolynak mondhatók.

Aztán elérkezett a gimis korszak vége, búcsúzni kellett, és más irányt venni. A három lány (mert időközben 3an maradtak) háromfelé ment. Találkozni ugyan szoktak, de az már nem ugyanaz, mint amikor mindennap együtt voltak. A lánynak új korszak köszöntött az életébe. Jöttek a fősulis évek, ami szintén nehezen indult be, nem is igazán szerette, de aztán egy év elteltével már minden jó volt. A baráti köre kibővült újakkal, akikkel nagyon jó élményeket élt át. Rengeteg bulit, beszélgetéseket, hülyéskedéseket megélt az új barátaival akiket már felnőttként szerzett, de a szerelem csak nem akart jönni. Akkor hatalmas elhatározás vett rajta erőt, és eltökélte, hogy lefogy, és csinos lesz, és mindenkinek megmutatja, hogy mindez sikerülhet. Egy év alatt sikerült is kb. 26 kg-tól megszabadulnia, ami nagy dolog. Teljes ruhatár csere. Mindez persze szintetikus bogyók és update 1-es kaják nélkül.

A múlt év tavaszán megismerkedett a buliban egy fiúval. Véletlen találkozás volt. Táncoltak, beszélgettek, és telefonszám csere is történt. Bizonyos közösségi oldalon is ismerősök lettek, sokat beszélgettek, míg aztán találkoztak személyesen is. Akkor megbeszélték, hogy meg kéne próbálni megismerkedni jobban, és párként együtt lenni. A lány boldog volt. Szinte madarat lehetett volna fogatni vele, azt hitte, hogy megtalálta az igazit. Minden jól alakult. Azt hitte, hogy a fiú is szereti őt. A legnagyobb bizalommal adta át magát neki. Nagyon szerelmes volt. Nem látott a rózsaszín ködtől. Naiv volt. Aztán jött a szörnyű időszak, egyre ritkábban látták egymást a sráccal, aki később kiderült hazudott neki hollétéről. Míg aztán szakítottak. Sokáig ki volt borulva. Kereste az illatát, kereste az emlékeket a fejében, mindent ami ő hozzá kötötte. Rengeteget sírt nappalokon-éjszakákon át. Barátai szerencsére mellette voltak. Kimozdították a nyomorából, és így tovább tudott lépni. Ezután bulis, lázadó korszak következett, amikor is már nem dőlt be senkinek, csak élvezte az életet. Hálát adot a sorsnak, hogy vége lett azzal a fiúval, mert akkor csak szenvedés lett volna tovább az élete, így pedig élvezte a nyár minden percét. Tombolt, ha azt akart, bulizott. Azt csinált amit akart, amihez kedve volt. A lényeg csak az volt, hogy mindezt a barátaival, akik soha nem hagyták el. Akik mindig mellette álltak. Vele örültek, vele szomorkodtak.  Most is valahol éli az életét boldogan, mindene meg van, ami számára fontos! Család és a barátok legfőképpen!

Tanulság: Soha ne feledjük barátainkat! NE mellőzzük őket! Ők örökre mellettünk lehetnek, míg a szerelem az elmúlik!

Azon gondolkodtam -már sokszor- hogy hogyan van annyi ereje a szívnek? Hogyan lehet, az, hogy remél, remél és remél, aztán egyszercsak meghasad, de mégis újra remél. Azt hiszem e szervünk a legerősebb. Annyi mindent kibír. De ez a jó, ugyanis optimistának kell lenni. Nem szabad magunkat lebecsülni, hogy valahol visszautasítást kaptunk, akkor mindenhol azt kapunk. Az emberek hajlamosak egy-egy csalódás után magukba fordulni, hogy hol van bennük a hiba. Ezt le kell győzni. NEM! Nem benned van a hiba, ha valahol "zárt ajtóra" bukkantál. Valószínűleg a sors nem neked rendelte, és tovább kell keresgélned. Kérdezhetnéd joggal, hogy akkor miért sodorta az utadba, ha nincs rendeltetése? Azért, hogy okulj belőle, fejlődj, erősebb legyen a jellemed, és mindenekelőtt ne légy naiv. Soha nem szabad feladni, SOHA! Ez a lényege az egésznek, hogy visszautasítás után ne zárkózz be, mert akkor lehet, hogy elszalasztod életed legnagyobb lehetőségét. Lépj tovább! Persze, rossz amikor az embernek nemet mondanak, és ilyenkor hajlamosak vagyunk a legnagyobb hülyeségeket elkövetni, amelyeket esetleg később megbánunk. (a jobbik eset, ha nem) Ilyenkor azt érezzük, hogy ki kell tombolnunk magunkat. Egy-két buli erejéig azt mondom, hogy ennek így kell lennie, míg a szív regenerálódik, és utána újra derüssé válik, pozitivvá, és nem ugrassz bele baromságokba, amik miatt életed gyökeresen megváltozhat negativ irányba. Az is fontos, hogy ne gondolkozz sokat a jövőn, élj a mának, és a múltat pedig felejtsd el!

Azon gondolkodtam, hogy érdekes tény, sokan vagyunk magányosak a Földön, és mégis nehéz a párválasztás. Vajon miért van ez? Erre a kérdére, úgy gondolom, hogy többen keresték már a választ. Csak sejteni vélem, hogy az oka félelemben keresendő. Amiatt, hogy még egyszer csalódunk, és ezt szeretnénk elkerülni, és gyáván esetleg olyat teszünk, amit nem volna szabad. Gyáván olyan kapcsolatba menekülhetünk, amit úgy gondolunk, hogy csak a testi vágy hajt. Az ember hajlamos gyáván megfutamodni, és egy "érzelemmentes" kapcsoltba kezdeni. Ami valljuk be, lehetetlen, főleg nekünk nőknek, és később mindenképp rosszul jöhetünk ki a dologból, a szívünk csak fájni fog még jobban. A tényleg érzelemmentes kapcsolat csak egy éjszakából áll, és vége, de ez nem is mondtható ki egyértelműen kapcsolatnak, ez inkább egy pásztoróra. Ennek hosszútávon nincs értelme. A másik gyakran elkövetett hiba egy csalódás után, hogy falakat húzunk magunk köré, amivel esetleg kizárhatjuk azt az embert, aki tényleg szeret minket, és aki végre szerethetne, nem csak szavakkal, hanem érzelmekkel. Azt kell mondanom, hogy több százszor is kell csalódnunk, mire megtaláljuk azt, akit nekünk szántak az égiek. Mindeközben nem szabad elveszíteni a hitet, a reményt és a bizalmat. Bízni kell abban, hogy mindenkinek ott van a megfelelő társ. Előbb-utóbb úgy is felbukkan. Hiszem azt, hogy, ha valami nagyon sokat jár a fejedben, akkor azt be is vonzod, tehát tessék csak mindenkinek pozitív, optimista gondolatokkal teli rakni a fejét. E tanácsokat leírni könnyű, megfogadni nehezebb, de mégsem kivitelezhetetlen. Lényeges dolog még az, hogy mosolyogj sokat, hiszen tél közeledtével úgy is minden letargikusabb. Áradjon belőled az önbizalom, és a boldogság. Nekünk, nőknek meg van az a tehetségünk, hogy, ha belül nem is vagyunk felhőtlen boldogok, akkoris tudjuk azt üzenni a külvilág felé, hogy minden "happy". Az öltözködésed is sokat lendíthet azon, hogy milyen a hangulatod. Pl. dobd fel magad színes cuccokkal, egy rózsaszín, sárga vagy kék sál megteszi. Ettől már jobb kedved lesz. Szerintem érdemes a tél zord színei közé becsempészni a nyarat. 

Catherine Hakim megfogalmazta a női vonzerő 5 alapismérvét: önismeret és fellépés, szociális hatás, életöröm, szexuális szakértelem, és kellő pimaszság. Egyik sem számol a szépséggel.

Köztudott, hogy mi nők napjában elég sokszor nézünk bele a tükörbe, és szemléljük magunkat, hogy milyenek vagyunk pl. "túl kövér vagyok", ami legtöbször elhangzik. De ezek az önkritikák csökkentik a kisugárzásod. Ha nem tudod magad elfogadni, akkor a pasiknál sem lehet sikered. Tehát egy nőnek először magát kell elfogadnia olyannak amilyen, és jól kell érezni magad a bőrödben. Ettől a kisugárzásod annyira pozitív lesz, hogy meglátod, garantált a siker.

A férfiagy elég könnyen megtéveszthető. Ádám óta kizárólag azt hiszik el, amit látnak. Minden nőn vannak olyan fontos részletekm melyek megfogják a férfiakat, és ezt a részletet kell kihangsúlyozni, pl. ha szép a szemed, akkor arra helyezd a hangsúlyt. Tereld a figyelmet a gyengeségeidről.

A nevetés, olyan mint a szex. Szex előtt pl. a férfiak a nő humorérzékéből mindig ara asszociálnak, hogy milyen izgató lehet az ágyban. A nevetés felpezsdíti őket. Nevetgélj, kuncogj a viccein - de csak az igazán jókon! De azért hajlamos vigyázni, hogy a nevegéléssel át ne ess a ló túl oldalára, amikor már-már ijesztő lehet a vihogásod. Tehát csak ügyesen. A nő nevetése valódi vibrátor lehet a férfiagy számára.

Az energikus, élénk kisugárzás szoros összefüggésben van a temperamentummal és az élettapasztalatokkal. A kiegyensúlyozottság sokféleképpen megnyilvánulhat: az érzéki élvezetek szeretetében (pl. evés, szauna, zene). Az emberek iránti érdeklődésben töretlen optimizmusban és kíváncsiságban, és légy szenvedélyes.

A szexualitás látható jele legfeljebb csali legyen, és ne horog, amelyen a pasi fenn akad. Catherine Hakim a "belső kisugárzást" is "szexuális képességnek" tartja. Ha tisztában vagy nemi szerepeddel, tudod élvezni, kellően merész vagy és kíváncsi, minden lehetéses.

Az embernek olykor maga mögött kell hagynia a múltat, hogy végre boldog lehessen. Be kell zárnia egy-két ajtót, hogy túl tudjon lépni a dolgokon. A szívnek nehéz, de azt mondják, hogy minden fejben dől el, és ilyenkor kell nagyon okosnak lenni, és nem hagyni a szívet eluralkodni felettünk. Amikor az ember bele akar fogni egy érzelemmentes kapcsolatba, akkor azt hiszi az elején, hogy ez így lehetséges is, de aztán akkor ébred csak rá, hogy nem volt érzelemmentes, mikor vége. Ugyanis amikor benne van, akkor azt érzi, hogy ez így jó, és el is tudja magával hitetni, hogy ez nem más, mint érdek és alkalmi kapcsolat. Csak aztán ennek valamikor vége kell szakadnia, és akkor kiderül, hogy mégsem volt ez olyan érzelemmentes, akkor kell rádöbbenie. Az ember amikor benne van egy tiltott kapcsolatban, akkor azt plántálja a gondolataiba, hogy nem szabad érzelmileg függeni, csak a vágy hajtson, és semmi más, tagadni próbál saját magának is. Csak az a baj, hogy a nőket nem faragták olyan kemény fából, mint a férfiakat. Képtelen kikapcsolni az érzelmeiket, bármennyire is jó volna néha, mert így elkerülhető lenne a szívfájdalom. Ha egy nő szexuális kapcsolatot létesít egy férfival, akkor bár benne megindul valami változás, valami megmagyarázhatatlan, amit akkor nem venni észre, akkor azt hisszük, hogy ezt simán tudjuk kezelni, ha egyszer vége szakad, hiszen ez nem más, mint alkalmi kapcsolat. De a nők esetében egy szexuális aktus után már a szervezet olyan anyagot termel, ami miatt a nők érzelmi pontjai beindulnak, és tudatalatt már terveznek, és kötődnek az adott férfihoz. Ha a kapcsolat még időben vége szakad, akkor kisebb "tőrdöféssel" megúszhatjuk. Néha jó, ha az egyik fél időben kapcsol, és azt mondja, ennyi volt, mert a másik lehet, hogy nem tudná ezt így kimondani, és csak még jobban belebonyolódna, ami később óriási szívfájdalmat tudna okozni.

Napjainkban megint kezd a szingli szó divatba jönni, annak ellenére, hogy még mindig sok pár van. Azt hiszem az emberek egyre nagyobb igényüek lettek, és nem felel meg nekik akárki. Talán manapság azért menekülnek néhányan egy tiltott kapcsolatba, és alkotnak vele egy szerelmi háromszöget. Valószínűleg az a személy, akit kiválaszottak tökéletes lenne, csak éppen egyetlen hiba az, hogy foglalt. Az egész először ártatlan beszélgetésekből indul, aztán az ember jól szeretné érezni magát, érzelmek nélkül, csak testi vágyait kielégítve. Egy férfinak könnyebb csak a testére hallgatni, de általában egy nő már kevésbé tudja elfojtani az érzelmeit. Próbálhatja őket kizárni, mintha nem léteznének, de aztán saját magát már nem tudja becsapni. Kezd a gondolataiba beülni az, hogy mi lenne, ha csak vele lenne, az illető, míg a férfi esetében lehet csak pusztán szexről van szó, ténylegesen a testi vonzalom, a vágy kielégítéséről.
Azok a nők, akik szertőkké lesznek mindig valamiféle csalódásból kikecmeregve mennek bele egy ilyen tiltott kapcsolatba, nem szeretnének érzelmileg függeni, de aztán sajnos hosszútávon ez lehetetlen. Tagadni másnak lehet, de önmagunknak nem. Magunkat nem tudjuk becsapni. Rá kell aztán ébredni arra, hogy többet érdemel egy nő, minthogy harmadik legyen. Ugyanis az nem élet, hogy inflagrantik sora után egyedül hazamegy, egyedül lefekszik aludni. Igenis, mindenkinek szüksége van arra, hogy ébredjen mellette valaki, hogy kócosoan és álmosan azt mondja "szeretlek", és ne csak mondja, hanem úgy is gondolja.
Tehát szeretőnek lenni lehet előny is, de hosszútávon csak hátrány, míg egy férfinak kényelmes, hogy csak egy laza kufirc, és ennyi, addig egy nő nem ilyen egyszerű lélek. Több érzelmi funkciónk van, ami egy-egy együtt töltött éjszaka után kezd kibontakozni.
 

Adott egy közösség, legyen az falu vagy város, teljesen mindegy. Ha egy férfi végig megy majdnem az összes nőn, akkor Don Juan, király csávó és mindenféle szuper jelzőket mondanak rájuk, de ha a nő teszi ugyanezt, akkor egy hatalmas kurvának van titulálva, holott egyenrangú felek vagyunk. Amit szabad a férfinak, azt szabad a nőnek is. Most miért ne érezhetné jól magát egy szingli nő? Miért ne tehetné meg amit szeretne? Az a konzervatív világ, miszerint a nőnek kuss, és a konyhában van a helye, az elmúlt. Ma már a nők is el járnak dolgozni, az otthoni munkájuk mellett, akkor miért ne járna nekik, hogy egyenrangúan kezeljék őket a férfiakkal? Ez egy közösség alkotta igazságtalanság. Most ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy fűvel-fával le kell feküdni, sőt azt egyáltalán nem kell, még a férfiaknak sem. Csak, ha egyszer valaki szingli, akkor annyi kis élvezet jusson már neki, kicsit önbizalmat is nyerhet az ember az efféle dolgokkal, érezheti, hogy kicsit is fontos, és szeretve van. Akinek nincs komoly kapcsolata, annak néha igenis szüksége van ilyesmire. Éreznie kell, hogy szeretik, ha csak az ágyban is. Elismerem azt, hogy ezt nem lehet állandóan így csinálni, hiszen a szingliségnek nem szabad öröknek lenni. A szingliség arra jó, hogy míg az ember keresi a megfelelőt a komoly kapcsolatra, addig jól érezheti magát az esélyesekkel is, és legalább nem szürkül, nem punnyad be egészen.
Összegezve szerintem mindkét nemnek joga van azt tenni amit szeretne. Ma, a 21. században már nincsenek ilyen különbségek, pontosabban nem szabadna lenni ilyeneknek. Akik ezt máshogy gondolják, azok is csak a környezetük felé hangoztatják, hogy ők már pedig nem ilyenek, ő nekik üzenném, hogy ott az a bizonyos tükör, bele kéne nézni, és utánna megszólni a nyíltabb természetű embereket.

Egy kérdés van csupán, mint a cím is mutatja. Vajon mit bír el a legfontosabb szervünk? Hányszor kell összetörnie, hogy végre egészséges lehessen? És vajon mit bír ki? Csodálatra méltó egy szerv, azt meg kell hagyni, ugyanis, ha több százszor is végig gázoltak rajta, mégis mindig behegednek rajta a sebek, és talán erősebben, de él tovább. Vagy mi nők vagyunk a hibásak mindenért. Nem kellene ilyen érzékenynek lennünk. Kicsit férfiasabbnak kéne lennünk ilyen téren, kicsit ridegebbnek, kicsit hűvösebbnek, kicsit ellenállóbbnak.